Szakmai beszámoló az NCA NK-09-F-0016 pályázathoz. /Sepsisztgy/

A Dobó Katica Nyugdíjas Szervezet az Egererdő Erdészeti Rt-vel 2004 január 4-én megkötöttük az EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁST.

Azóta minden évben több programban veszünk részt. Legjelentősebb „Unokák-Nagyszülők ki a természetbe rendezvények, táborok.

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával vált lehetőség a program határon túli kiszélesítésére. (NCA-NK-09-F-0016. Pályázatból.)

Kovászna megye Sepsiszentgyörgy SUGAS Nyugdíjas Szervezetével több mint 10 éve vagyunk kapcsolatba, melyet 2009-be „EGER ÜNNEPE” rendezvény keretében felújítottunk, kiszélesítettünk.

Így nyílt lehetőség a belföldi unokák-nagyszülők közös programok határon túli kiszélesítésére., melynek eredményeként 2010. május 21-25 között nagyon szép napokat eltölteni a sepsiszentgyörgyi gyerekekkel és nagyszülőkkel.

Május 21-én, pénteken reggel indultunk 18 általános iskolás gyermekkel, gyermekorvossal és 6 felnőttel busszal Sepsiszentgyörgyre. /Egy gyermek -Bukolyi Réka - belázasodott és az édesanyja nem merte elengedni, mivel Ő volt a legfiatalabb. Ezért van a jelenléti íven is törölve, és a biztosítási kötvényen is. /A bátyja velünk utazott/

Az úton több pihenőhelyen tudtunk a gyerekeknek tájékoztatást adni a nevezetességekről.

Többek között a bánffyhunyadi kazettás templomról. 21-én az esti órákban Sepsiszentgyörgyre, ahol olyan szeretettel fogadtak bennünket, amit szavakkal nem lehet kifejezni. Az erdélyi gyerekek, a nagymamák, a Nyugdíjas Klub vezetősége megteremtette azt a légkört, amit csak megköszönni tudunk. Sepsiszentgyörgy volt otthonunk néhány napig. A „Mikes Kelemen „ LÍCEUM-ba voltunk elhelyezve, - szállás, étkezés, iskola - minden együtt volt a város közepén.

Igen közel kerültek, kerültünk mindannyian egymáshoz, hogy azt leírni nem lehet. Az erdélyi gyerekek nagyszerű barátsága, a szép kifejezésmódjukk ámúlattal töltött el minket.

Köszönetünket fejezhetjük ki, hogy a betervezett látnivalókat kibővítették.

Láttuk a Székely Múzeumot, a várost, a parkokat, a szobrokat a Várat és a református templomát. Gábor Áron ágyúját látva egyszerre énekeltük közösen a „Gábor Áron rézágyúját..”, szinte zengett dalunktól a Múzeum.

Örök élmény marad a „NOSZTALGIA-Vonat” várása a sepsiszentgyörgyi pályaudvaron május 24-én de. 10 órakor. Az a lelkesedés, amit a vonaton utazók nyújtottak, – a világon szétszóródó magyarok nagy-nagy találkozása volt ez – a gyerekek ilyet még nem láttak.

Mindenki énekelt, kezet fogtak, örültek egymásnak. Virágot, csokoládét, ennivalót cseréltek a peronon várakozókkal.

Kirándulásunk során megkoszorúztuk Benedek Elek sírját Kisbaconban, majd a házát, a „Múzeumot” látogattuk meg, ahol Ükunokája mesélt Nagyapóról és kérésünkre és költségtérítés mellett egy kis tízóraira vendégül látta a csapatot./Fotó a Múzeum lépcsőjén készült/ A 2009-ben készült ülőszobornál minden gyerek lefényképeztette magát. Így a „nagy meseíró” íróra emlékeztünk. A nekünk szóló meséivel bűvöltek el minket.

Emlékül átadtuk a Múzeum részére az Athéneum Nyomda 2009-ben az évfordulóra megjelent nagy mesekönyvét , melyet a saját kiadásukból viszonoztak.

Utunkat Farkaslakára folytattuk. Tamási Áron sírját megkoszorúzva emlékeztünk az Íróra.

A legfőbb műveiből hallhattunk részleteket /Ábel az erdőben, Ábel az országban, Ábel Amerikában/ A furfangos, kiváló észjárású Ábel belopta magát a szívünkbe.

Innen Szejkére mentünk. Átmentünk a SZÉKELY-kapukon és Orbán Balázs sírjánál emlékeztünk az íróra, a fényképészre, a nagy mecénásra, aki Erdély történetét, néprajzát megismertette a világgal.

Természetesen alkalmat teremtettünk a közös közművességre, a játékra, a sok éneklésre, a mesélésre, a táncra is. Öröm volt nézni a sok szorgos kezet, ahogy fűzték a gyöngyöt, varrták az illatos párnát, sodorták az övet. Még a nagyszülők is bekapcsolódtak.

A legnagyobb élmény az volt, amikor kiscsoportokban vegyesen emlékeztek a látottakra a gyerekek.

Csodálatosan szép napokat töltöttünk Erdélyben a Heves megyei gyerekekkel és nagymamákkal. Ez egy valódi unokás-nagymamás tábor, illetve kirándulás volt, melyet úgy a magyar mint az erdélyi magyar gyerekek soha nem felejtenek el.

Jövőt illetően szeretnénk – ha a pályázati kiírás lehetőséget biztosít – Egerben, Heves megyében ugyancsak vendégül látni sepsiszentgyörgyi gyerekeket, amit örömmel vettek.

Nem számítottak arra, hogy bár előre egyeztetett, de majdnem teljes kész programmal mentünk hozzájuk, amit sikerült segítségükkel túl is teljesíteni.

Nyelvi nehézség nem volt, hiszen a sepsiszentgyörgyi gyerekek anyanyelvi szinten beszélik a magyar nyelvet. Örömmel fogadták a magyar kiadású Nagy alakú Erdély története és Erdélyi fejedelmek könyveket.

A nyugdíjas szervezetek nem nagyon rendelkeznek szabad bevételi forrással, miután tagjaik 1 %-os SZJA-t felajánlani nem tudnak, a támogatás „cégektől” ennek a korosztálynak legkevésbé várható, csupán szabad keretünk a tagdíjbevétel, nehéz csoportos programokat 7-800 km-es távolsággal szervezni. Bízunk benne. Hogy a jövőben is lesz lehetőség pályázati úton a „testvér-kapcsolatok” szélesítésére elsősorban a fiatalok felé, mert a nagyszülők már megérték a szoros kapcsolatot, népi hagyományokat, kultúra terjesztését, melyet szeretnénk tovább vinni az utódok felé.

Nem búcsúztunk, amikor eljött a visszautazás ideje, csak elköszöntünk nagyszülőktől, szülőktől, unokáktól annak reményében, hogy még sokszor fogunk találkozni.

Mivel Heves megyében a Dobó Katica Nyugdíjas Szervezet rendelkezik saját honlappal, a programról tájékoztatást már az indulás előtt adtunk, mely megtalálható: www.dobokatica.hu honlap címoldalán. A beszámolót és a készült felvételek egy kis részét is szintén megjelentetjük. Folyamatban van a Katolikus Rádi, a TV Eger programról való beszámolója, melyre ígéretet kaptunk.