Kedves Idősek és szépkorúak! „Aki jól akar megöregedni, annak időben kell hozzáfognia.” Ezzel a gondolattal szeretnélek benneteket köszönteni az Idősek Napja alkalmából. Ha az idős korra gondolok, mindig eszembe jut a nagymamám. Gyermekkoromban nagyon szerettem mellette üldögélni. Nyáridőben borsót, babot pucoltunk, ősszel pedig krumplit válogattunk. Nem beszélgettünk túl sokat, mégis rengeteget tanultam tőle. Tanultam a csendből, a türelemből, a nyugalomból. A sok évtizedes élettapasztalatból és abból a szeretetből, ahogyan az élethez viszonyult. Jó volt a közelében lenni. Jó volt egyszerűen csak ott ülni mellette, és érezni azt a békességet, ami belőle áradt. Akkoriban az öregséget tisztelet és odafigyelés övezte. Sajnos ma sokszor találkozunk azzal a szemlélettel, hogy megöregedni valamiféle hátrány, amitől az embernek félnie vagy szégyenkeznie kell. Én azonban úgy gondolom, hogy az időskor nem hiányosság, hanem egy olyan életszakasz, amely rengeteg értéket hordoz. Az éveink mögött ott vannak a megélt örömök és fájdalmak, a család, a munka, a küzdelmek, a sikerek, a veszteségek és az újrakezdések. Mindezek formáltak bennünket azzá, akik ma vagyunk. Szeretünk emlékezni. Felidézni a régi időket, a fiatalságunkat, a családi történeteket, az egykori ünnepeket, a régi barátokat. Néha még olyan emlékek is előkerülnek, amelyekről azt hittük, már régen elfelejtettük őket. És ezek az emlékek fontosak. Mert a múltunkból sok mindent magunkkal hozunk. A nehézségeinkből erőt, a veszteségeinkből tapasztalatot, a szeretetből pedig olyan emléket, amely egy életen át elkísér bennünket. De azt is tudnunk kell, hogy nem szabad a múltban maradnunk. A múlt a mi történetünk, de még nem fejeződött be. Ahogy egy szép gondolat mondja: „A naplókat nemcsak olvasni kell, hanem továbbra is írni.” És nekünk még vannak üres lapjaink. Vannak új találkozások, közös programok, beszélgetések, kirándulások, ünnepek és nevetések. Vannak barátaink, családtagjaink, unokáink és dédunokáink, akiknek még sok mindent adhatunk. Milyen nagy ajándék, hogy napjainkban sokan közülünk még 70, 80 évesen is aktívan részt vehetünk a család életében. Egy dédunoka mosolya, egy kis kéz szorítása, egy ölelés sokszor valóban megfiatalítja az embert. Talán mi, akik már sok mindent megéltünk, tudjuk igazán értékelni ezeknek az apró pillanatoknak a szépségét. Egyesületünk elnökeként különösen fontosnak érzem, hogy ne csak ezen az egy napon figyeljünk egymásra. Legyen közöttünk szeretet, türelem és összetartás egész évben. Legyen ez a közösség olyan hely, ahol mindenki számíthat valakire, ahol van kivel megosztani az örömöt, és ahol a nehezebb napokon sem maradunk egyedül. Ma pedig adjunk hálát azért, hogy itt lehetünk egymás mellett. Hálát azért, amit az élettől kaptunk, azért, amit családunknak és másoknak adhattunk, és azért is, hogy még mindig vannak előttünk új élmények és új lehetőségek. Kívánom mindannyiunknak, hogy ne csak az éveink számát lássuk, hanem az életünk értékét is. Legyen még sok közös, szép emlékünk, sok vidám találkozásunk, jó egészségünk és szeretetünk egymás iránt. Isten éltesse valamennyiünket erőben, egészségben, békességben és szeretetben! És kívánom, hogy a naplónk következő lapjaira még nagyon sok szép történetet írhassunk együtt.